Tegyünk először is különbséget kenyér és kenyér között.
A kenyér minőségét és fogyaszthatóságát nagyban befolyásolják az alapanyagok, és természetesen az sem mindegy, hogy a készítési folyamat során mivel érintkezik a kenyér. A nagyüzemi, már-már ipari körülmények között született kenyereket mi sem részesítjük előnyben, ezek ugyanis azok a kenyerek, amelyeket megízlelve elégedetlenül csóváljuk a fejünket, hiszen „régen azért sokkal jobb volt a kenyér”.
Jobb volt bizony, mert nem pumpálták tele mindenféle állagnövelő anyaggal, és a búza sem találkozott annyi vegyszerrel, mint manapság. Ezektől a kenyerektől valóban megdagad a fogyasztó is, de számtalan egészségügyi problémának (bőr-, és emésztési bajok, stb.) is lehet okozója a nem megfelelő pékáru.
Szerencsére a lelkiismeretes pékek már rájöttek, hogy minőségi termékekkel is el lehet jutni a fogyasztókig, ennek köszönhetően a teljes kiőrlésű és ilyen-olyan barnakenyerek rendkívül kelendőek mostanság.
A kevésbé elterjedt királybúzából készült kenyérnek azonban még a sötét színű kenyereknél is van egy sokkal jobb tulajdonsága, ez pedig a rendkívül magas fehérjetartalma. A magyar nemesítésű búzafaj a búzaszem királyi, az átlagosnál sokkal nagyobb mérete után kapta a nevét, de nyugodtan nevezhetnék fitneszbúzának is a belőle készült kenyér beltartalma miatt.
Két szelet királybúzából készült kenyérben átlagosan 30-40 gramm fehérje található, amennyiben 100 grammos kenyérszeleteket veszünk alapul. A közönséges, hagyományos - vagy nevezzük inkább iparinak – kenyérben találhatónál pedig nagyságrendekkel több aminosavat találunk a „királyi” kenyérben.
Ezek az értékek magukért beszélnek és nem is meglepő, hogy ilyen magas fehérjetartalom miatt sportolóknak és testépítőknek is erősen ajánlott a királybúzalisztből készült kenyér fogyasztása edzések után.