A kocsi kocsi krónikája
Történetem arról az időről szól, midőn postamester voltam Kocs faluságban.
Igen büszke idők voltak azok, melyek eljöttét ugyancsak megérdemelte kedves falum annyi bajság után.
Szóljon hát krónikám:
Ismeretes, hogy nagy betsű Mátyás királyunk 1485-ös esztendőben elfoglalta Bécset, s ezidőtájt gyakorta szekerezett Kocs falun átal Budáról-Bécsbe. (S nem csak Ő, a posta is itt haladt átal). Midőn éppen kedvenc időtöltésének hódolt- álruhában szemlélkedvén a nép között- királyi füléhez jutott az kocsi bognárok ügyeskezűségének nagy híre, és igen megörült volt: az akkori szekerek vagy taligák ugyanis felettébb kényelmetlenek és lassúak voltak ekkora utazásokhoz.
Meg is bízott iziben Mátyás egy Habermayer nevű kovácsot, ugyan készítsen neki egy olyan Igazi Kocsi kocsit. Habermayer se volt rest: kitűnő munkája annyira elnyerte nagy betsű királyunk tetszését (könnyedségével, kényelmével és gyorsaságával) hogy nyomban lecserélte akkori nehézkes szekereit a remek kocsi kocsikra.
Országlása alatt aztán több kocsi megalkotását is kérelmezte, s megajándékozta vele nem tsak kedves embereit, de szeretett királynéját is.
Közben megindult a kocsiposta is, melly szép hazánkból terjedt külföldre. A kocsi kocsi híre azután egész Európát bejárta, nem hiába a kocsi szó mindenütt ugyanazt jelenti*. (Bizony, idővel még azt is törvényileg kellett korlátozni, hogy az egytelkes nemesek a csatába lóháton vagy gyalog menjenek, nem pedig kényjök szerint a kényelmes kocsikon)
Ez volt tehát a méltán világhírű kocsi kocsi története.
*Németül Kutche, franciául coche, olaszul cochio, angolul coach, lengyelül kocz, szlovákul kocija, románul kocsie stb.
Forrás: Kórósi Gábor: Kocs (Múlt és jelen)